Mi az a duális szakképzés?
A diákok elméleti képzését az oktatási intézmények, a gyakorlati oktatást a cégek végzik, vagyis a szak- és szakközépiskolások a hét egy részét nem az iskolában, hanem az intézménnyel együttműködő cégnél töltik. A rendszer előnye, hogy a tanulók még azelőtt rengeteg szakmai tapasztalatot szereznek, hogy megszereznék a szakképesítést, ráadásul kapcsolatba kerülnek olyan cégekkel, ahol később el is helyezkedhetnek. Az iskolákban az általános műveltséget és a szakelméleti ismereteket közvetítő tárgyak oktatása folyik, a gyakorlati (üzemi) képzésben pedig a szakmai képességek fejlesztésén van a hangsúly. Az iskola és az üzem célja egy magasan képzett szakembergárda létrehozása, valamint az általános és szakmai műveltség helyes arányának kialakítása korszerű és modern ismeretanyag elsajátításával. „A német szakemberek a duális rendszer előnyeit és jellemzőit tíz pontban foglalták össze.
A duális képzés előnyei
A német szakképzési rendszer élen jár a témában, így érdemes odafigyelni arra a 10 pontra, amelyben a német szakemberek összefoglaltáka a duális rendszer előnyeit.
1. A szakképzés: befektetés a jövőbe
A kereső személyek szakképesítése kiemelten fontos szerepet játszik egy vállalat gazdasági sikerében, illetve tágabb értelembe véve, az egész nemzetgazdaságban. A szakképzés fejlesztésébe eszközölt befektetés tehát ugyanakkor a gazdasági jövőt célzó befektetés. Ebből a felismerésből fakad a német vállalatok és intézmények hajlandósága saját költségükön szakmai képzést nyújtani a fiataloknak.
2. Szakképzés és gyakorlat
A duális szakképzés elsődleges ismertetőjegye a gyakorlatra való építkezés. A szakképesített munkaerő, jogosítványa megszerzése után, azonnal alkalmas szakmunka kifejtésére.
3. Szakképzés minden fiatalnak
A gazdasági, technikai fejlődés európai viszonylatban is egyre hangsúlyozottabban megköveteli a szakképesített munkaerőt a társadalmi élet minden területén, tehát mind a termelésben, mind a szolgáltatásban és a közigazgatásban. Ezzel szemben egyre csökken az igény a szakképzetlen, illetve a nem kielégítően képzett munkaerők iránt, akik egyre növekvő rizikó-tényezővé válnak a munkaerőpiacon. A duális rendszer alapfilozófiája, hogy lehetőleg minden fiatal részesüljön egy, a választása és képessége szerinti szakképzésben.
4. Szakképzési piac 
A duális képzési rendszerre meghatározó jelleggel bír egyfelől a vállalatok tanulóhely kínálata, másfelől a fiatalok részéről e helyek iránt tanúsított kereslet. A duális rendszer lehetőséget ad a két oldal találkozására úgy, hogy ebből lehetőleg mindkét fél profitáljon. A duális szakképzés mindenkori oktatási struktúráját a kereslet és kínálat, tehát a piac mechanizmusai határozzák meg.
5. A vállalatok szakképzői alkalmassága
A vállalati szakmai képzés csak olyan egységekben megengedett, amelyek olyan oktatói állománnyal rendelkeznek, amely pedagógiai és szakmai szempontból megfelel az állami előírások alapvető követelményeinek. A vállalatok alkalmasságának folyamatos felügyeletét a gazdaság szereplői, a kamarák látják el.
6. Elismert szakmák képzése
Szakképzés a duális rendszeren belül kizárólag az államilag elismert szakmákban folyik, mégpedig szigorúan a hivatalos tananyag és követelményrendszer tiszteletben tartásával. Az egységes felépítés nagy mobilitást és rugalmasságot biztosít a képzett szakembereknek. Ez hozzájárul a szakképzett munkaerők ésszerű körforgásához, egységes minőségi szint kialakításához és a munkaerőpiac optimalizálásához.
7. A képzés önkéntességi elve
A fennálló törvények értelmében, sem a vállalatok nem kötelezhetőek szakképzés nyújtására, sem a fiatalok egy szakma elsajátítására. Mégis, a nagyfokú érdeklődés azt bizonyítja, hogy a duális szakképzés egyformán érdeke a vállalatoknak és a fiataloknak. Az előzőknek szakképzett munkaerő-utánpótlást biztosít, az utóbbiaknak megnyitja az utat a biztos munkahely és a tartós kereseti lehetőség felé.
8. Korszerű szakképzés
A vállalatok képezik a holnap szakembereit. Éppen ezért folyamatosan ellenőrzik a szakképzést szabályozó előírások időszerűségét és indokolt esetben korszerűsítik őket. Ugyanakkor állandóan dolgoznak a szakképzés eszköztárának modernizálásán és az ismeretek korszerű előadásának, illetve elsajátításának módszerein. Az új módszerekkel továbbképző tanfolyamokon ismertetik meg a szakképzőket. Arra törekednek, hogy a szakiskolák műszaki felszereltsége is lépést tartson az egyre növekvő igényekkel.
9. Állandó továbbképzés
„A jó pap is holtig tanul” - régi bölcsesség, de a mára különösen érvényes: a szakképzés befejezése napjainkban csupán az egy életen át tartó továbbképzés kezdetét jelenti. Ebből az a felismerés adódik, hogy az alapvető szakképzésnek, a szakmai ismeretek és képességek elsajátításával párhuzamosan tudatosítania kell az egyének alkalmazkodó képessége növelésének és az egy életen át tartó továbbképzésnek, tanulásnak a szükségességét.
10. Együttműködés a szakképzésben
A szakmai képzés zavartalan működésének egyik legfontosabb feltétele az érdekelt felek kooperációja. Ez a gyakorlatban a munkaadók, a munkavállalók, az állam és a tanügy együttműködését jelenti. Ez biztosítja társadalmi szempontból az eszközölt változtatások széleskörű elfogadását és támogatását.
A duális képzés hátrányai
1. Az üzemi képzés keretében túlságosan speciális ismereteket kapnak a tanoncok. Ez pedig megnehezíti a pályamódosítást, más cégnél való elhelyezkedést.
2. Sokszor a képzésen kívüli tevékenységet kell ellátniuk.
3. Az üzemek különbözősége miatt (nagyság, technikai-, technológiai szint, szervezettség) nem biztosított az azonos körülmények közötti képzés. Ez differenciálódáshoz vezet.
4. Az automatizáció miatt csökken a szakmunkások iránti igény és nő a széles alapismeretekkel, jól konvertálható tudással rendelkező, flexibilis technikusok iránt.
5. A duális rendszerben az elméleti tudás másodlagos szerepet játszik. Ezért szerintem lehetetlen az egyenértékűség felé való törekvés.
6. Végül pedig meg kell említeni a rendszer egyik legvitatottabb pontját a korai differenciálás problémáját, aminek következtében a tanulók nagyon korán kénytelenek választani, holott még nem biztos, hogy rendelkeznek az ehhez szükséges ismeretekkel, képességekkel.
Forrás: Joachim Münch - Torsten Henzelmann: A képesítések minősítésének rendszerei és módszerei a Német Szövetségi Köztársaságban, CEDEFOP PANORAMA, 1993, Berlin, Nemzeti Szakképzési Intézet